Játékszabály: Nagy László: Adjon az Isten című verse volt az, ami a leggyorsabban megtanulhatónak bizonyult. Nem szavanként, hanem két sort írva egy felolvasónak, kapta meg mindenki a maga szerepét. Többször elolvasva a verset, úgy, hogy mindenki csak a maga két sorát tette hozzá, lassan elhagyható volt az olvasás. Ekkor elolvastuk együtt, kórusban, majd játszottunk, úgy, hogy már olyan sorokat is kértünk, ami nem a saját lapocskán kézben tartott részlet volt. Később, mikor már eléggé biztonságos volt mindenkinek a tudása, úgy hangzott el a vers, hogy mindenki mondta végig magában, s csak akire a játékvezető rámutatott, az mondta ki hangosan a következő sort.

Nagy László: Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Célkitűzés: A kívülről megtanulandó szövegek, a "memoriterek" minden életkorban fejlesztik a tanulási készséget, működtetik a memóriát. A jól kiválasztott vers segít megbizonyosodni arról, hogy mindig képesek vagyunk újat tanulni.

Tipus: memóriafejlesztő
Létszám: tetszőleges
Korosztály: tetszőleges
Játékidőtartam: tetszőleges
Kellék(ek): A megtanulásra kiválasztott vers kinyomtatva annyi példányban, ahányan a csoportban vagyunk. Ezenkívül szükséges még az is, hogy a jól tanulható sorok vagy mondatok elkülönítve, jól olvashatóan mindenkinek a kezében legyenek, mindenkinél csak egy részlet.
Játék:

5* 4* 3* 2* 1*

  ?

Hozzáfűzések

három+2? (számmal)

Csak a latin ABC betűi, számok, valamint csak a ?, !, . írásjelek írhatóak be!