Hol az olló, komámasszony? |
![]() ![]() ![]() ![]() |
Játékszabály: Nagy László: Adjon az Isten című verse volt az, ami a leggyorsabban megtanulhatónak bizonyult. Nem szavanként, hanem két sort írva egy felolvasónak, kapta meg mindenki a maga szerepét. Többször elolvasva a verset, úgy, hogy mindenki csak a maga két sorát tette hozzá, lassan elhagyható volt az olvasás. Ekkor elolvastuk együtt, kórusban, majd játszottunk, úgy, hogy már olyan sorokat is kértünk, ami nem a saját lapocskán kézben tartott részlet volt. Később, mikor már eléggé biztonságos volt mindenkinek a tudása, úgy hangzott el a vers, hogy mindenki mondta végig magában, s csak akire a játékvezető rámutatott, az mondta ki hangosan a következő sort.
Nagy László: Adjon az Isten Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne düljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet - nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. Játék információk Célkitűzés: A kívülről megtanulandó szövegek, a "memoriterek" minden életkorban fejlesztik a tanulási készséget, működtetik a memóriát. A jól kiválasztott vers segít megbizonyosodni arról, hogy mindig képesek vagyunk újat tanulni. Tipus: memóriafejlesztő ![]() ![]() Létszám: tetszőleges Korosztály: tetszőleges Játékidőtartam: tetszőleges Kellék(ek): A megtanulásra kiválasztott vers kinyomtatva annyi példányban, ahányan a csoportban vagyunk. Ezenkívül szükséges még az is, hogy a jól tanulható sorok vagy mondatok elkülönítve, jól olvashatóan mindenkinek a kezében legyenek, mindenkinél csak egy részlet. Játék: ![]() ![]() ![]() ![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() |